Off: Most látom hogy benne vagyok a bloglistádban, köszönöm! Ráadásul az első 2 mondatban 2x is káromkodtam :-( Én már alig vártam az ünnepek végét. Főleg az evések miatt. Néha úgy éreztem, szétdurranok. Szép képek vannak a blogodon!!
Szia, én nem szoktam káromkodni, de engem nem zavar, érdekesek az írásaid, szeretem olvasni őket. Én is éltem külföldön, ezért találom érdekesnek olvasni mások írásait, hogy ki hogy éli meg egy másik környezetben való életet, kultúrát, szokásokat stb.
Ok, igyekszem én is visszafogni magam, pont azért zavart engem is mikor észrevettem, hogy egy nekem ismeretlen személy aki megtisztel hogy betesz az olvasandó blogok közé, pont véletlenül egy olyan szöveg került be általam éppen időrendben, ami nem egészen szalonképes. Látom sokat olvasod a babás, vagy éppen babát akarni akarókat. Én is szeretem olvasni őket, drukkolok minden kis jövevénynek, megsiratgatom a távozókat, a meg nem születteket. Ugyan nekem más problémáim voltak, de 40 évesen szültem és több már nem is lehetett. Ezért is érdekel a sorsuk. Merre felé éltél ha publikus? Sajnos káromkodási szokásaim gyakorisága Afrikában jelentősen növekedett, de még maradt némi humorérzékem, (remélem). Én nagyon rosszul vettem a kinti akadályokat, de ez nem mindig kívánságműsor. Van ami megérte, ezért is küzdünk tovább.
Szeretem olvasni a babás blogokat, és követni, örülni a sikereiknek. Nekem még nincs gyerekem, habár már 38 éves vagyok, és tudom, hogy most sokan megköveznek, de nem is akarok. Barátnőmnek voltak problémái, és sokat járt orvoshoz, és sokszor én is elkísértem, végül ők az örökbefogadás mellett döntöttek. Mi Kijevben éltünk, mondjuk az sem egy leányálom, de tetőzte az hogy előtte viszont Ausztriában egy sajátos hangulatú, idillikus kis falucskában, amelyet a tisztaság a rendezettség jellemzett, és azután Kijev... :-) amelyről persze ezek a jellemzők nem mondhatók el. Sokat mérgelődtünk voltak kellemetlenségeink, mert a szakácsnőt mi tanítottuk főzni, a takarítónőnek meg abból állt takarítás, hogy feltörölt. De most már utólag szép emlékként gondolunk vissza. Lehet majd neked is évek múlva Afrika szép emlék lesz!
Nem hinném hogy bárkinek is lenne beleszólása abba hogy akarsz-e gyereket vagy sem. Majd 20 évig tanítottam, igazán meg tudom érteni azt is, ha valaki nem akar. Nem véletlenül sikeredett nekem is ilyen későre. 38 évesen még azt se tudtam, kitől lesz gyerekem, egyedül voltam. Ausztriába szívesen ellátogatnék, Kijevbe most nem annyira. Mikor Afrikáról írok vagy beszélek,már most is vannak szép emlékek, csak mikor éppen történik, az nem mindig jó. Utólag már minden röhejes, mert ezen csak röhögni kehet.
Off: Most látom hogy benne vagyok a bloglistádban, köszönöm! Ráadásul az első 2 mondatban 2x is káromkodtam :-( Én már alig vártam az ünnepek végét. Főleg az evések miatt. Néha úgy éreztem, szétdurranok. Szép képek vannak a blogodon!!
VálaszTörlésSzia, én nem szoktam káromkodni, de engem nem zavar, érdekesek az írásaid, szeretem olvasni őket. Én is éltem külföldön, ezért találom érdekesnek olvasni mások írásait, hogy ki hogy éli meg egy másik környezetben való életet, kultúrát, szokásokat stb.
TörlésOk, igyekszem én is visszafogni magam, pont azért zavart engem is mikor észrevettem, hogy egy nekem ismeretlen személy aki megtisztel hogy betesz az olvasandó blogok közé, pont véletlenül egy olyan szöveg került be általam éppen időrendben, ami nem egészen szalonképes. Látom sokat olvasod a babás, vagy éppen babát akarni akarókat. Én is szeretem olvasni őket, drukkolok minden kis jövevénynek, megsiratgatom a távozókat, a meg nem születteket. Ugyan nekem más problémáim voltak, de 40 évesen szültem és több már nem is lehetett. Ezért is érdekel a sorsuk. Merre felé éltél ha publikus? Sajnos káromkodási szokásaim gyakorisága Afrikában jelentősen növekedett, de még maradt némi humorérzékem, (remélem). Én nagyon rosszul vettem a kinti akadályokat, de ez nem mindig kívánságműsor. Van ami megérte, ezért is küzdünk tovább.
TörlésSzeretem olvasni a babás blogokat, és követni, örülni a sikereiknek. Nekem még nincs gyerekem, habár már 38 éves vagyok, és tudom, hogy most sokan megköveznek, de nem is akarok. Barátnőmnek voltak problémái, és sokat járt orvoshoz, és sokszor én is elkísértem, végül ők az örökbefogadás mellett döntöttek.
TörlésMi Kijevben éltünk, mondjuk az sem egy leányálom, de tetőzte az hogy előtte viszont Ausztriában egy sajátos hangulatú, idillikus kis falucskában, amelyet a tisztaság a rendezettség jellemzett, és azután Kijev... :-) amelyről persze ezek a jellemzők nem mondhatók el. Sokat mérgelődtünk voltak kellemetlenségeink, mert a szakácsnőt mi tanítottuk főzni, a takarítónőnek meg abból állt takarítás, hogy feltörölt. De most már utólag szép emlékként gondolunk vissza. Lehet majd neked is évek múlva Afrika szép emlék lesz!
Nem hinném hogy bárkinek is lenne beleszólása abba hogy akarsz-e gyereket vagy sem. Majd 20 évig tanítottam, igazán meg tudom érteni azt is, ha valaki nem akar. Nem véletlenül sikeredett nekem is ilyen későre. 38 évesen még azt se tudtam, kitől lesz gyerekem, egyedül voltam. Ausztriába szívesen ellátogatnék, Kijevbe most nem annyira. Mikor Afrikáról írok vagy beszélek,már most is vannak szép emlékek, csak mikor éppen történik, az nem mindig jó. Utólag már minden röhejes, mert ezen csak röhögni kehet.
Törlés